Hajdúszoboszló, 1817. december 26 – Karácsond, 1892. január 10.
“…innen indult és fejlett ki bennem annak tudása, hogy a szabadság a nemzet kellő mívelődése nélkül ingatag alapon áll.”
részlet Gönczy Pál szülővárosához írott leveléből
A hajdúszoboszlói születésű Gönczy Pál, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Főrendiház tagja, elismert tudós és sikeres politikus volt.
A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium főtanácsosaként, majd államtitkáraként nevéhez fűződik az 1868-as népiskolai törvény bevezetésének megszervezése. Ez a törvény vezette be először Magyarországon az általános és kötelező oktatást 6-12 éves gyerekek számára.
Gönczy Pál, egy szoboszlói gazdálkodó fia, általános iskoláit szülővárosában végezte, majd a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Debrecenben Arany János évfolyamtársa és barátja lett, barátságuk életük végéig tartott. Pedagógiai tapasztalatszerzés céljából Gönczy Pál Svájcban Pestalozzi, a neves tudós módszerét tanulmányozta, és itthon a magyarországi viszonyokhoz igazítva sikeresen alkalmazta.
1850-től Pesten élt, presbitere volt a Kálvin téri Református Gyülekezetnek, és tagja a Dunamelléki Református Kerület Tanügyi Bizottságának.
Pedagógiai munkássága mellett jelentős a botanikai és a térképészeti tevékenysége. Több könyvet és cikket írt a növénytan oktatásához, és a gazdálkodás elméleti és gyakorlati kérdéseinek témakörében. A Magyar Földrajzi Társaságnak alapító tagja, földgömb és térképszerkesztő. Az iskolákban az általa magyar elnevezésekkel készített földgömböket használták. A Magyarország kézi atlasza című munkája térképtörténeti mű lett. Életében számos kitüntetést kapott, többször képviselte Magyarországot külföldön. Feleségével alapító tagjai az Országos Nőképző Egyesületnek, később lánya Csiky Kálmánné Gönczy Etelka, pedig alelnöke is volt az egyesületnek.
Gönczy Pált 74 éves korában, karácsondi mintabirtokán érte a halál.
Olvasókörünk felkereste Gönczy Pál munkásságának vidéki állomáshelyeit.